Iványi László 1934. május 24-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait követően Barcsay Jenő ösztönzésére a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tervezett továbbtanulni, azonban édesapja ragaszkodott ahhoz, hogy zenei képzésére koncentráljon. Egy évig a Bartók Konzervatóriumban zongorát tanult, ahol Bartók-díjat nyert, majd a következő évben beiratkozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Kadosa Pál tanítványa lett.
Iványi 1956-ban kivándorolt Franciaországba, ahol a rangos École nationale supérieur des Beaux-Arts intézményben képezte magát. A gyermekkorától fogva kiváló zongorista Iványi új hazájában 1960 körül megismerkedett a Rottschild családdal, segítségükkel zongoraleckéket adhatott, ami megélhetést biztosított számára, emellett megismerkedett a francia társadalom fontos személyiségeivel, miközben magánéletében a képzőművészet iránti szenvedélyének élt. André Malraux író, akkori kulturális miniszter műteremlakáshoz segítette Iványit. 1963-ban részt vett a 2. Párizsi Biennálén, ahol megnyerte a Musée d’Art MOderne baráti körének díját.
Ettől az évtől több kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Centre national d’art contemporain (Centre Pompidou) igazgatójától kért önálló kiállítási lehetőséget, de az intézmény vezetője lebeszélte a tárlatról. Ennek ellenére meglátogatta Iványit a műtermében és az egyik festményét megvásárolta a múzeum gyűjteménye számára. Az 1970-es évek elején Daniel-Henry Kahnweiler műkereskedő azt javasolta Iványinak, hogy térjen vissza a figuratív festészethez.

Az 1960-as és 1970-es évekbeli korai munkásságának középpontjában a nagyszabású, lírai absztrakt és papíralapú munkái álltak. Az 1980-as évektől kezdődően a művész figuratív tanulmányokkal kezdett kísérletezni mylaron, a fotónegatív eljárásokra emlékeztető színpalettákat használva.

Művei számos köz-, illetve magángyűjteményben megtalálhatók, mint például a Magyar Nemzeti Galéria, a ONE Archives, valamint a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris.