Művészeti tanulmányait Pesten kezdte, majd Bécsben és Münchenben folytatta. 1892-től Hollósy Simon müncheni magániskolájában tanult, később a párizsi Julian Akadémián is képezte magát. A kilencvenes évek közepén csatlakozott Hollósy köréhez, és tevékenyen részt vett a nagybányai művésztelep kialakulásában, amely a modern magyar festészet egyik legfontosabb központjává vált.

Korai pályáján a természet közvetlen megfigyelésén alapuló plein air festészet foglalkoztatta, amelyben a fény és a táj változásainak érzékeny rögzítésére törekedett. A századfordulót követően érdeklődése egyre inkább a falusi élet felé fordult. Hosszabb időt töltött a Nógrád megyei Bujákon, ahol a helyi közösség mindennapjai, szokásai és viselete inspirálták. Alkotásain gyakran jelennek meg paraszti alakok, ünnepi és hétköznapi jelenetek, valamint a táj és az ember kapcsolatát hangsúlyozó életképek. Festészetét a figurális ábrázolás biztonsága, a mozgás érzékeltetése és a népviseletek részleteinek gondos megfigyelése jellemzi.

A magyar népi kultúra iránti érdeklődése nemcsak festészetében, hanem közéleti és publicisztikai tevékenységében is megmutatkozott. Írásokban és előadásokban is foglalkozott a hagyományos paraszti kultúra értékeivel, és hangsúlyozta azok megőrzésének fontosságát.

Pedagógiai munkássága szintén jelentős volt: a budapesti Képzőművészeti Főiskolán több évtizeden át tanított. Pályája során ideiglenes, majd szerződéses oktatóként működött, később rendes tanári kinevezést kapott, és generációk művészképzésében vett részt. Szakmai közéletben is aktív szerepet vállalt: tagja volt több művészeti szervezetnek, köztük a Szinyei Merse Társaságnak és a Budai Művészek Egyesületének, valamint a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének társelnöki tisztségét is betöltötte.

Művészi és kulturális tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. A két világháború közötti időszakban magas állami elismerésben részesült, később Kossuth-díjat kapott, majd a kiváló művész címmel tüntették ki. A második világháborút követő években alkalmazkodott az új művészetpolitikai környezethez is, miközben továbbra is aktív alkotó maradt. Életének utolsó éveit Budapesten töltötte, ahol 1958-ban hunyt el.