A Düsseldorfban élő és alkotó művész a magyar közönség számára már ismerős lehet, ugyanis 1997-ben szerepelt a Ludwig Múzeumban maszkszerű, rejtélyes fejeivel. A jelen tárlaton bemutatott munkák egy része is erre az időszakra fókuszál, kapcsolatot teremtve a művész legfrissebb alkotásainak tendenciáival. Anca Muresan kilencvenes évekbeli sűrű szövetű, neoexpresszionista gyökerektől eredeztethető fejsorozata az emberi jelenlét festékrétegekbe foglalt misztériuma, egy szubjektív belső létélmény konvencióktól mentes kivetülése. Legújabb, többnézetű festményeit a koordinátapontok nélküli lebegés jellemzi, munkái egyfajta atemporális állapotot nyitnak meg, ezáltal a képtér szinte belépésre, felfedezésre sarkall.
Anca Muresan (1965) a bukaresti Művészeti Akadémián 1990-ben végez tanulmányaival, később már az egyetem oktatójaként úgy dönt, hogy jelentkezik a düsseldorfi Művészeti Akadémiára, ahol 2000-ben Konrad Klapheck tanítványaként szerez diplomát. Anca Muresant vizuális nyelvezete korunk kiemelkedő kortárs szereplői közé emeli, alkotásait különös erővel ható monumentalitás és a végtelenséget idéző hierarchiamentes rétegzettség jellemzi. Munkái szerepelnek a gelsenkircheni Kunstmuseum, a bukaresti MNAC, Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum, illetve a MARe Kortárs Múzeumgyűjteményében. A vászon léptékét meghaladó murális térnyerésen alapuló projektjeit a legmeghatározóbban a Kunsthalle Düsseldorf kortárs kiállítóterében elkészített 10 x 8 méteres falfestménye példázza.
