Időtlen tájak egy "korszerűtlen" kortárs szemével
Csáky Donát Márk festészete a nemzetközi kortárs művészetben egyre gyakrabban használt slow painting fogalomkörébe illeszthető: művei nem a pillanatnyi benyomásokat, hanem a táj és az idő szinte észrevétlen áramlását rögzítik, a természet időtlen fenségét sugározzák. A kizárólag szabadban, hosszú hónapok, nem egyszer évek alatt festett képei lelassulásra, elmélyült figyelemre, kontemplációra késztetik a nézőket. Az észlelés folyamatát, a részletek megfigyelését, az alkotás technikai nüanszait előtérbe helyező festményei a gyors és felszínes élmények helyett az idő csendes, szinte észrevétlen múlásával, a befelé fordulás katarzisával ajándékoznak meg."
Molnos Péter művészettörténész gondolatai Csáky Donát Márk kiállításáról:
Csáky Donát Márk „Leírt világ” című kiállítása a művész legfrissebb munkáit mutatja be. Ezeken a festményeken a számára jól ismert tájakat, a Balaton-felvidéki Várvölgy és a Duna-parti Verőce természeti részleteit örökíti meg olyan szellemi és technikai alapállásból, amely közel fél évezredes tradíciót fog össze.
A természethez való szoros kapcsolat már a kezdetektől meghatározta Csáky művészetét. Képeit egytől-egyig kizárólag a szabadban, az adott időjárási viszonyok között készíti, olyan elmélyült, kontemplatív folyamat során, amely akár évekig is eltarthat. Nemegyszer teljes napokat tölt a vászon és a megörökített táj előtt, heteken, hónapokon, éveken át visszajárva az alaposan kiismert táji kulisszák közé. Nála minden ecsetvonásnak súlya, pontos helye, formája és iránya van, amelynek megalkotása a művész valódi, a világmindenség alakulását is megszabó felelőssége: nem véletlen, hogy nagyobb méretű képei nem egyszer több mint egy éven át készülnek.
Az örök természet időtlen fenségét sugárzó, minden manírtól és rutintól mentes alkotásai egyszerre idézik a holland művészet aranykorának állhatatos szemmel és virtuóz kézzel rögzített, tökéletesre csiszolt, világmodellként ható kompozícióit, és a barbizoni festők lélekkel átitatott, rejtett önarcképként értelmezhető tájképeit.
Csáky mintha lehántana minden esetleges, pillanatról pillanatra változó részletet a szemei előtt feltáruló látványról, hogy a természet valódi lényegét, a zsibongó felület alatt feszülő tömör, időtlen magot, a valóság rejtett arcát ábrázolja vásznain. Festményei ezzel együtt nem „csupán” hagyományos tájképek, hanem önálló világok is, amelyek az idő csendes, szinte észrevétlen múlását, a természet és az alkotó hangulatának finomléptű változását, a világ- és saját önismeretének fejlődését is kifejezi.
A kiállítás címe – „Leírt világ” – egy művészettörténeti utalás Svetlana Alpers világhírű amerikai művészettörténész elméletére, amely szoros kapcsolatot feltételez a 17. századi holland aranykor festői, valamint a korabeli térképészek gondolkodása és munkássága között. Csáky sokkal mélyebben és szorosabban kapcsolódik az egyetemes festészet fél évezredes tradíciójába, mint kortársainak többsége, ahogy „korszerűtlen” munkamódszere, tudatos lassúsága, koncentrált figyelme és tökéletesre csiszolt festői felületei is jelzik: ő nem a mának, hanem az örökkévalóságnak alkot.
