Egyik legjelentősebb mestere a Nagybánya utáni magyar festészetnek. Korai műveinek plasztikai hatását ugyan kortársai követendőnek tekintették, 1923-as zebegényi letelepedése után úgy érezte, hogy a dunakanyari táj líraiságának és saját benső hangulatának kifejezéséhez több lehetőséget kínál a lazán kezelt tempera, ezt a technikát tökéletesítette más tompító anyagokkal (vizes kínai tus), amelyek már-már utánozhatatlanná tették képeit.