Bokor Miklós

1927-2019
„Kétségtelenül jelen vagyok abban, amit a világról festek, minden emlékemmel, amivel a történelemben találkoztam és amit meg kellett értenem.”

Bokor Miklós magyar származású Munkácsy-díjas képzőművész. Franciaországban élt és alkotott, ahol a 20. század egyik legkiválóbb művészeként tartják számon, munkái szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria és a párizsi Pompidou Központ gyűjteményében is, továbbá kiállított többek között a párizsi Musée d’Art Moderne és a lyoni Musée des Beaux Arts tereiben is.

Biológusnak készült, a környezetében zajló folyamatok hátterét szerette volna kutatni. Tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, azonban a koncentrációs táborok megélt borzalmait követően fordult csak hivatásszerűen az alkotás felé. 1949-ben miniszteri engedéllyel főiskolai diplomát szerzett, először a vidéki magyar tájakról készített ceruzarajzaival vált ismertté. Természet iránti szeretete azonban nem múlt el nyomtalanul, az 1960-as francia letelepedését követően bejárta Európa természeti csodáit, a Les Diablerets hegyvonulatain, a Dordogne folyó partján és a svájci Lötschenthal völgyben folytatta vándorlásait a világ szépségeit keresve. A világhírű művészeiről ismert La Ruche műteremházban található alkotóterében és Floirac környékén felváltva dolgozott.

Érzékeny absztrahált festményein táj- és önreflexiókat figyelhetünk meg, melyek a látott világ képi információinak lejegyzésén túl elvezetnek egy olyan belső pszichés térhez, ahol nem csak sötét és világos, fájdalom és öröm, de a múlt és a jövő szimultán képes megjelenni. Ábrázolásai egyszerre mélyrehatóan drámaiak és légiesen könnyedek. Az átélt szenvedések rétegről rétegre épülnek bele munkáiba, miközben a befelé figyelés által rázúduló kusza érzelemhalom a természetből nyert pillanatnyi harmónia által kivilágosodik. Képein a külső táj meditatív szépsége az ember hiányának feszültségével a művész egyedi formanyelvén keresztül elevenedik meg. Színrétegei elfolyóak, azonban a gesztus által vezérelt festék útja nem véletlenszerű, szorosan a témához láncol, a sziklák és patakok metamorfózisa, a formákra és színekre bontott világ a kép terén belül lebeg. Alkotásai nem elfedik a szenvedést, hanem a villanásnyi szépséggel együtt mutatják meg azt. Múltjának oldásaként festményei egy belső valóság tükörképei, melyek nem csak adott pillanatban érvényesek, hanem a mai ember számára is.

 

Felhasznált irodalom:

– Cserba Júlia: Magyar képzőművészek Franciaországban (1903–2005) Vince Kiadó, Budapest, 2006.

– Yves Bonnefoy: Miklos Bokor, Château de Ratilly, 1978.

– Yves Bonnefoy: Miklos Bokor Exposition, Galerie Lambert Rouland, Paris, 1998.

– Miklos Bokor, Grands tableaux, Musée des Beaux-Arts de Caen, 2004.

la cité d'artistes 'la ruche' paris

Elérhető műalkotások

Cím nélkül
, 1989
Bokor Miklós: Cím nélkül, 1989
, 1989

Archívum

Cím nélkül
Cím nélkül
1989
06
Kompozíció
1979
05
Cím nélkül
1979
04
Cím nélkül
1978
02
Cím nélkül
1966
01
Cím nélkül
1964
00
Cím nélkül
1982

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató