1902-ben utazott Nagybányára, ahol első mestere Iványi-Grünwald Béla volt. Még ebben az évben a Müncheni Akadémián tanult, majd egy évvel később Párizsba utazott, ahol a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke lett. 1905-től kezdődően rendszeresen kiállították műveit a francia fővárosban, a Fauves-ok termében, a Salon d’ Automne és a Salon des Indépendants tárlatain. Budapesten tagja lett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), 1906-tól nyaranta Nyergesújfalun dolgozott Kernstok Károly társaságában. Az első világháború kitörésének évében először Belgiumba, majd Hollandiába távozott, ahol éveken keresztül Bergenben élt. 1919-ben Berlinbe utazott, ahol Paul Cassirer galériájában egyéni kiállítása nyílt. A következő években megismerkedett a német expresszionista festőkkel és a berlini Galerie Ferdinand Möller „Kreis der Brücke” című kiállításán közösen állított ki, többek között Erich Heckel, Ernst Ludwig Kirchner, Emil Nolde, Max Pechstein festőművészekkel. 1925 őszén visszaköltözött Párizsba, de nyaranta Magyarországon tartózkodott hol a Hatvany kastély vendégeként, hol Szentendrén, ahol megismerkedett második feleségével, Modok Máriával. 1940-ben végleg hazaköltözött Magyarországra, és a második világháború befejezésének évében a Szentendrei Festők Társaságának elnökévé választották. Halála előtt egy évvel nyílt meg Szentendrén az oeuvre-jét bemutató Czóbel Múzeum.