Jelena Kazovszkajaként született, saját maga formálta nevét – öntudatosan – férfiasra. A szülők válása után nagyszülei nevelték az Urálban, majd 1964-ben édesanyjához Magyarországra költözött és a gimnáziumot már Budapesten végezte. Ugyancsak itt, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott festő szakon. Mestereitől – Kádár György, Kokas Ignác – inkább a mesterséget kapta örökül, semmint a szemléletmódot. A hetvenes évek végén az enyhülő szellemi légkörben már a modern formák felé fordult; rálelt az ő lényének igazán megfelelő installációra, performance-ra. Az installáció elindított benne egy másféle érdeklődést: a színházi díszlettervezés munkáját, a performance pedig afféle sajátszínház világhoz segítette. A kettőből ötvözött utánozhatatlan magánmitológiája megjelenítéséhez megfelelő kifejezésmódot, amelyben a festőiségnek mindig szerepet hagyva jellegzetes kitalált (többszörös klasszikus hatásokra megformált) figuráinak, alkalmasint plasztikai alakban szintén, gazdag teremtési intenciót kapott. Ő maga vallotta, olyan művészetet kíván csinálni (és el is érte célját), amelyhez nem szükséges az alkotó életét a közönségének ismerni, mivel – éppen ez a lényeg a mitológia mögül – az általános emberi lét szavatolja legőszintébben, legmélyebben közleményeit. A Dzsan című sorozata úgyszólván esztétikailag, filozófiailag támasztja alá azt a steril lét-mítoszt, ami Kazovszkij legbensőjéből képződött hiteles, noha elvont világlátás, ez – vagyis az életmű magva – irányította rá mind a hazai, mind a nemzetközi érdeklődést, ezért válhatott kiállító és gyűjtött művésszé New Yorktól Berlinig, Rómától Szentpétervárig, nem beszélve művészkönyveiről (a Dzsan oroszul is), jelmezterveiről. Munkásságát hatalmas szakmai érdeklődés követte. A hivatalos elismerés Kossut-díj formájában érkezett.