Hantai Simon (Bia, 1922 – Párizs, 2008) 1941 és 1948 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla voltak. 1948-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett, majd feleségével elhagyta Magyarországot, és 1949-től Párizsban élt és alkotott. Tanulmányai idején a francia posztimpresszionizmus, valamint Bonnard és Matisse festészete hatott rá. Az 1950-es évek elején festészetében biomorf formák és szürrealista motívumok jelentek meg; André Bretonnal való megismerkedése után nagyméretű szürrealista kompozíciókat festett. A korszak végére művei egyre inkább gesztikus jellegűvé váltak, részben a New York-i iskola 1952-es párizsi bemutatkozása és Jackson Pollock festészetének hatására. Az 1950-es évek második felében szakított a szürrealizmussal, és az absztrakt gesztusfestészet felé fordult.

1960-tól kezdte alkalmazni a pliage módszert: az előre összehajtott vásznat festette meg, majd a száradás után kihajtva a festéknyomokból kialakuló felület a vászon saját struktúráját rajzolta ki. A pliage-technikával készült művek sorozatokba rendeződnek, és a színek fokozatos visszaszorulásával egyre redukáltabb, gyakran monokróm kompozíciók jöttek létre. 1982-ben abbahagyta a festést, majd 1994-től ismét dolgozni kezdett: korábbi műveit feldarabolta, részleteiket fotó és szitanyomat segítségével új kompozíciókban használta fel.

1967-ben elnyerte a Fondation Maeght díját. Művei a nemzetközi műkereskedelemben is jelentős figyelmet kaptak; a Mariale sorozat egyik festménye 2016-ban több mint 4,4 millió euróért kelt el.

Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a Fondation Maeght (Saint-Paul-de-Vence), a Solomon R. Guggenheim Museum (New York), a Musée National d’Art Moderne (Párizs), a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, a Musée d’Art Contemporain (Nizza), a Musée des Beaux-Arts (Toulon), valamint a Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), a Janus Pannonius Múzeum – Modern Képtár (Pécs) és a Vatikáni Múzeumok gyűjteményében.