Heritesz Gábor (Budapest, 1948. augusztus 13. –) magyar szobrászművész, a hazai konstruktivista és geometrikus plasztika egyik meghatározó alkotója. 1963 és 1971 között a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában tanult Laborcz Ferenc vezetése alatt. Pályája a 70-es években indult, amikor még elsősorban természetelvű, faalapú szobrászatot művelt. Ekkoriban az anyag született struktúrája, a találtság és a kézműves formálás játszotta a főszerepet. A késő 70-es évekre azonban érdeklődése egyre határozottabban a geometrikus absztrakció felé fordult: a kocka, a hasáb, a henger és a gömb váltak alapformáivá, melyeket eleinte papír- és famunkákon kísérletezett ki, különös érzékenységgel az anyagok közti egyensúlyra és egymásra hatásra.
1977-ben H. Tóth Tamással megalapította a Rend csoportot, melyhez később Budahelyi Tibor, Klicsu Lajos, Nagy Gábor Mihály, Nemes Ferenc és Tóth József csatlakozott. A csoport a konstruktív szemlélet kortárs, személyes és anyagérzékeny változatát képviselte, távol a dogmatikus, ridegen geometrikus megoldásoktól.
A 80-as években Heritesz művészete új irányt vett: az ún. „hüvelyes sorozat” darabjaiban a szerves és szervetlen, a meleg fa és a hideg fém együttese határozta meg a kompozíciót. Ettől az időszaktól kezdve műveiben rendszeresen együtt jelenik meg négy anyag: rozsdás vas, krómacél, vörösréz és sárgaréz. A kocka – mint a pusztán emberi gondolkodás által létrehozott forma – különös hansúlyt kapott művészetében. Ekkor kezdi el készíteni ikonikus jelentőségű fűrészbakjainak sorát is, amelyben kedvelt irányai – vertikális, horizontális és két átló – egyesülnek. A hétköznapi tárgyak új anyagba való „átfordítása” révén a jelentés átrendeződését vizsgálja: mennyiben kötődik tárgyismeretünk az anyaghoz, és mi történik, ha egy köznapinak tűnő forma kiemelődik eredeti környezetéből.
Munkásságára nem a száraz racionalizmus, hanem a geometrikus rend és a líraiság sajátos együttállása jellemző. A precízen meghatározott vertikális, horizontális és diagonális síkok egyensúlyt és konstrukciós fegyelmet teremtenek, miközben a „tákolmány-jelleg”, a kézi beavatkozás és az anyag patinája emberi jelenlétet hordoz.
Rendszeres résztvevője volt a tokaji Csiky Tibor vezette szobrásztelepnek, valamint számos szabadtéri művésztelepnek és szimpóziumnak (Dunaújváros, Nagyatád, Tokaj). Köztéri munkái közül kiemelkedik a Játszótéri plasztika (Tokaj, 1976), a Dunaújvárosi acélplasztika (1987), az iregszemcsei II. világháborús emlékmű (1991) és a Természetesség (Nagyatád, 1993). Művei több magyar közgyűjteményben megtalálhatók, többek között Pécsett, Győrben és Kecskeméten.
Heritesz Gábor művészetét 1998-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. Jelenleg Kisújbányán él és dolgozik.
