Kassák Lajos

1887-1967
“Máris bebizonyítottuk, hogy a társadalmi problémák nem idegenek számunkra, nem kötnek bennünket esztétikai dogmák, a ma emberei vagyunk, és a ma művészetének formanyelvét szeretnénk kialakítani. Nem riadtunk vissza a küzdelemtől, és ellent tudtunk mondani bírálóinknak.”

Kassák Lajos a huszadik század elejének alighanem legjelentősebb frontharcosa a modern művészet területén. Kiemelkedőt, mára elvitathatatlan értéket teremtett mind irodalmi, mind pedig képzőművészeti alkotómunkájával. Legalább ekkora jelentősége van művészetszervező, lapszerkesztő munkájának.

Kassák gyakorlatilag a semmiből toppant be az irodalomba, majd legalább annyira semmiből a képzőművészetbe. Annyi talán elmondható, hogy irodalmi fölfedezésében az új szociális és szellemi mozgalmakra élénken figyelő és érzékenyen reagáló Szabó Dezső játszott szerepet, és egyenesen a Nyugatba vitte be kritikájával Kassák nevét, valamint az új költészeti hitvallást. A képzőművészethez Kassákot széleskörű nemzetközi érdeklődése, majd aktív szerkesztői munkássága (Tett, Ma) vezette el, ráérzett a század első évtizedeinek új szellemi törekvéseire, nota bene a teljes szemléletváltásra a képzőművészet területén is. Legelőbb a futurista törekvések ragadták meg, amiknek rangos honi propagálók akadtak Kosztolányi és Szabó Dezső személyében. Mindez szélsőségesebben mutatkozott meg a háborús viszonyok között, a háborúra rájátszó kommunista szervezkedések, majd a puccs és a diktatúra légkörében, aminek aberrációi Kassákot kiábrándították a szocialista mozgalmakból. Önmaga mondja el, hogy a Kun Béla által betiltott Tett után, a Má-t első sorban a festészetre kívánja építeni, ott „nehezebben ellenőrizhető a mondandó”. Ott is múlttal való szakítás volt első programpontja, frissességet követelt, megújulást hirdetett – egy megépítendő jövő látomásában. Az orosz és a holland konstruktivizmusban találta meg a mintát, annak normájához igazította aktivista mozgalmát, és saját művészi elképzeléseit. Kérlelhetetlen harcossága eszméi mellett úgyszólván egész életében rendíthetetlenül szembe fordította a hivatalosságokkal, nemzetközi hírneve azonban kikezdhetetlen maradt. Szerves részévé vált az „izmusok történetének”.

Felhasznált irodalom:

Kassák Lajos: Az izmusok története. Magvető, 1972.

Bori Imre – Körner Éva: Kassák. Magvető, 1967.

Kassák Lajos

Elérhető műalkotások

Kompozíció
, 1958

Archívum

Sordino
1962
Kompozíció
1960 körül (1959)

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató