A képzőművészeti főiskolán olyan mestereknél sajátíthatta el a szakmát, mint Bencze László és Szőnyi István. Mégis, igazi mesterének Martyn Ferencet tartja, aki már szinte gyerekkorában követte festői próbálkozásait, másfelől pedig hiteles közvetítője volt a legfontosabb nemzetközi mozgalmaknak. Az viszont, hogy a festő szak mellett a freskó szakon is szerzett ismereteket, alighanem hozzájárult ahhoz a kompozíciós biztonsághoz, ami szabad festésű nagyméretű képeit jellemzi. A leginkább gesztus-karakterű képein is ez a szerkesztési/komponálási fegyelem érződik, nem beszélve gazdag kolorizmusának meggyőző erejéről. Másfelől pedig arról, hogy gyakorta éppen forma-biztonságával hívja fel magára a figyelmet. Ez pedig már-már a konstruktivitás felé mozdítja képvilágát. Egy korai vallomása szerint, Kassák érintettségről lehet szó. Valamikor a hetvenes években talált rá a balatonudvari-i temető szívalakú sírköveire, amelyek jellegzetes formája hosszú évekre „védjegye” lett a Keserű-műveknek. Ugyanakkor híven kitartott a szabadabb formálás, a „kócosság” mellett – mintegy jelezve egyúttal azt is, elegánsan uralni képes a látszólagos zűrzavart. Viszonylag hamar kijutott a nemzetközi színtérre, szívesen fogadott kiállítója lett fontos külhoni galériáknak, munkái nagy gyűjteményekben kaptak helyet, természetesen itthon is. Jelentős oktatói tevékenységet végez a Pécsi Egyetemen.