Keserü Ilona

1933-
“Nem „személyes stílusjegyek”-ről van itt szó, hanem egy szavakba nem áttehető, központi kérdezésről, egy mind kitapinthatóbb centrumról, amelyet körkörösen övez az idő. Ebben a térként megjelenített időben egymásra mutatnak egyes jelek, gesztusok; oda- és visszarendeződnek, ahol a későbbi szükségképpen egyre távolabb van a korábbitól. Nincsenek kitüntetett távolságok.”

Annak, hogy a hatvanas években markánsan jelentkezett egy újító szándék a szocreálban fulladozó magyar festészetben, Keserü Ilona egyik legjelentősebb szereplője volt. Mind a híres Iparterv -kiállításokon, mind pedig később a Pesti Műhely törekvéseiben eredeti hangon tudott hozzászólni a változások szellemiségéhez, irányához.

A képzőművészeti főiskolán olyan mestereknél sajátíthatta el a szakmát, mint Bencze László és Szőnyi István. Mégis, igazi mesterének Martyn Ferencet tartja, aki már szinte gyerekkorában követte festői próbálkozásait, másfelől pedig hiteles közvetítője volt a legfontosabb nemzetközi mozgalmaknak. Az viszont, hogy a festő szak mellett a freskó szakon is szerzett ismereteket, alighanem hozzájárult ahhoz a kompozíciós biztonsághoz, ami szabad festésű nagyméretű képeit jellemzi. A leginkább gesztus-karakterű képein is ez a szerkesztési/komponálási fegyelem érződik, nem beszélve gazdag kolorizmusának meggyőző erejéről. Másfelől pedig arról, hogy gyakorta éppen forma-biztonságával hívja fel magára a figyelmet. Ez pedig már-már a konstruktivitás felé mozdítja képvilágát. Egy korai vallomása szerint, Kassák érintettségről lehet szó. Valamikor a hetvenes években talált rá a balatonudvari-i temető szívalakú sírköveire, amelyek jellegzetes formája hosszú évekre „védjegye” lett a Keserű-műveknek. Ugyanakkor híven kitartott a szabadabb formálás, a „kócosság” mellett – mintegy jelezve egyúttal azt is, elegánsan uralni képes a látszólagos zűrzavart. Viszonylag hamar kijutott a nemzetközi színtérre, szívesen fogadott kiállítója lett fontos külhoni galériáknak, munkái nagy gyűjteményekben kaptak helyet, természetesen itthon is. Árverések ma már komoly összegekért forgalmazzák képeit. Pécsi oktatói tevékenysége is jelentős.

Felhasznált irodalom:

Tandori Dezső: Keserü. Budapest, 1982

Martyn Ferenc: Az örökké jelenlevő szülőföld. Pécs, 1983.

Forgács Éva: Az ellopott pillanat. Pécs, 1994.

Keserü Ilona - Nemes galéria

Archívum

Mágikus kép I.
1980
Jóleső forma
Homorú térség
2009-2010

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató