Kmetty János

1889-1975
„A jó kép nemcsak festészet! A festő fejlődése útján, sok belső körülmény közrejátszása között a külső hatások izgalmait is átéli.”

A 20. század első két évtizedében a modern magyar festészetre leginkább Matisse és a fauves festészet, valamint a nagybányai iskola alapítóinak művészete volt jelentős hatással. Kmetty János művészetét azonban Cézanne és az ő nyomdokain kialakult kubisztikus látásmód inspirálta. Képalkotói rendszerének feltétele volt, hogy mindig is a természetben rejlő állandóságot kell keresni, és szem előtt tartani, azonban Picasso és az analitikus kubizmus döntően befolyásolták térszemléletét, komponálásmódját.

Kmetty családjával 1901-ben költözött Kassára, ahol az érettségit követően, 1907-ben kezdett el rajzolni tanulni Halász-Hradil Elemér festőművész irányításával. Két évvel később már Budapesten élt, ahol Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat kritikusa felfigyelt tehetségére, és az ő ajánlásával Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájába iratkozott be. Ekkor Ferenczy Károly már esti tagozaton oktatta a diákjait az Epreskertben, ahol Kmetty is gyakran megfordult. Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Nemes Lampérth Józseffel, Uitz Bélával és Diener Dénes Rudolffal.

Tanulmányait a francia fővárosban folytatta 1911-ben. Párizs Kmetty későbbi munkássága tükrében meghatározó jelentőséggel bírt. Beiratkozott a Julian Akadémiára, ahová ebben az időszakban jártak a későbbi Nyolcak csoport tagjai is. Önéletrajzában kiemeli művészi szempontjából az itt töltött néhány hónapot: “…szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életre való volt, ma sem fogyott ki. Új természet-szemléletet jelentett ez, új ábrázolási formát és módszert, a kubizmust…”

Több alkalommal járt még külföldi tanulmányúton Bécsben, illetve Párizsban, melyek során főleg a reneszánsz mesterek, valamint Cézanne és Picasso művészete volt rá nagy hatással. Hazatérte után dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen, alapító tagja és alelnöke volt a Képzőművészek Új Társaságának (KUT). A nagybányai művésztelepen 1924 és 1932 között több ízben megfordult, ahol Perlrott Csaba Vilmossal és Gráber Margittal kötött szorosabb barátságot. Pedagógiai munkássága meghatározó jelentőségű: tanár volt Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájában, majd 1945-ben Derkovits Gyula népi kollégiumában. Egy évvel később már a Képzőművészeti Főiskolán oktatott, és leghíresebb tanítványai között volt Kondor Béla, akivel szoros barátságot kötött. Ebben az időszakban nyaranta Szentendrén élt és dolgozott.

Felhasznált irodalom:

Kmetty János: Önmagamról. in: Műbarát, 1922/5., 115.
Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Budapest, 1976.
Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
Kmetty János 1889–1975. A magyar kubista. szerk.: Pirint Andrea, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 2008.

Kmetty János - Nemes galéria

Elérhető műalkotások

Csendélet

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató