Mednyánszky László

1852 - 1919
„Egyik eszmém mindig az volt, hogy egy darab természetet fantasztikusan fölnagyított méretekben képzeljek magamnak. Úgy annyira, hogy az emberek a földi eper levelei alatt sétálhatnának. Így kellett magamat újból visszahelyeznem abba a hangulatba, amelyen minden olyan nagynak látszott. A látószög eltolása. A látóhatárt le kell süllyeszteni vagy magasabbra kell emelni. Ily módon mindent fantasztikus méretekre lehet nagyítani, egészen önkényűen, és különös, hogy akkor van igazunk, mert minden, ami körülvesz minket voltaképp nagy. Ami kicsiny és nevetséges, az a látszat. Minden ember a nagyság csodája.”

Mednyánszky László egyéni hangja, alkotásokban gazdag életműve a századforduló művészetében egyedülálló. Analitikus természetfelfogása és borongó tájábrázolásai szimbolizmussal átitatott öndefiníciók, művei erők megtestesítői. A táj és az egyén hangulatának kapcsolatát kutatja, a természeten keresztül saját belső megéléséhez, lelkéhez is utat keres. Portréit és a háborús tematikájú képeit az emberi tragikum mélységeinek nyugtalansága hatja át. Festészete leginkább motívumalapú, mely jelképes tartalommal társul, alkotásait szinesztéziás összekapcsolódások sorozata és tudatos rendszerezés jellemzi. Művészetére hatással volt a barbizoniak realista tájain átszűrődő személyesség, Millet munkássága, a bécsi „stimmungsimpresszionismus”, valamint a teozófia és a buddhizmus is.

1852-ben arisztokrata család gyermekeként Beckón született. Az alkotás iránti szeretete már gyermekkorában is tetten érhető, rendszeresen rajzol antik szobrokat, illetve a természet megörökítése állandó témája érdeklődésének. Később tanulmányokat folytat a müncheni Képzőművészeti Akadémián, először Strähuber, majd Otto Seitz osztályában, ezt követően pedig a párizsi École de Beaux-Arts-on Isodore Pils tanítványa. 1876-ban a párizsi Salonban kiállítják a munkáját. Rendszeresen utazgat, gyakran időzik Olaszországban, meghatározó jelentőségű az 1890-es barbizoni útja is. Barangolásait követően két fő bázisa azonban mindig műhelyeinek helyszíne Budapest és Bécs marad. A kilencvenes évek végén a Georges Petit Galériában nyílik gyűjteményes kiállítása Párizsban, ahol munkái a nagyvárosi lét társadalmi mélységeit megélő alakjait mutatják be, később ennek folytatásaként jelentek meg a hazai periférián élő, űzött és elmagányosodott csavargófigurái. A Műcsarnok tavaszi tárlatán állami elismerésben is részesül Hegyi táj című képével. A háború kitörését követően a szerb és a galíciai fronton hadifestőként rögzíti az emberi lét tragédiáit, ott megélt benyomásait később műtermében festi meg.

Felhasznált irodalom:

Aradi Nóra: Mednyánszky, Corvina Kiadó, 1983.

Mednyánszky, Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.

Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2003.

mednyanszky

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató