Méhes László

1944-2022
“1972-ben, a kasseli Documentán mutatkoztak be először Európában az amerikai fotórealisták. Én akkor éppen Párizsban voltam, ahol szintén lehetett látni őket egy privát galériában, … ahol az amerikaiakkal állítottam ki. Aztán 73-ban bemutattam ezt a szériát a párizsi Musée d’Art Moderne-ban: ez volt lényegében véve a hiperrealizmus első nagy és nem amerikai reprezentációja egy múzeumban.”

A mára a modern képzőművészet magyarországi megteremtésében emblematikussá vált Iparterv-generáció tagja, aki – karakterének, festői szándékának megfelelően magára vállalta egyik jellegzetes nyugati tendencia kelet-európai változatának képviseletét. Hangsúlyozni kell, hogy kelet-európai vagy éppen magyar verzióról lehet beszélni, amelyben jelentkezett az aktuális társadalomkritikai attitűd a korszerűség aktuális formájában.

Méhes László a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt, és a figuratív festészet összes klasszikus eszközét elsajátíthatta. Szüksége is volt rá ahhoz, hogy mind a szürrealizmus, mind pedig a metafizikai realizmus szellemi/formai örökségét alaposan földolgozza, a maga számára tágas lehetőséget teremtsen induló fotórealista elképzeléseihez. A hivatalos normatívaképpen kötelezőnek látszó szocreál voltaképpen egy vékony felületen: a naturalista igényesség formájában érintkezett ezzel a szellemmel, ugyanakkor a fotórealizmus homlokegyenest szembenálló esztétikai ideológiát képviselt: szélsőségei voltaképpen a realizmusnak hazudott naturalizmus un. szocialista dogmáit leplezte le mind kompozícióban, mind pedig formaadásban – szinte egyazon festői gesztusok hangsúlyozásával. Emiatt mondható, hogy a kelet-európaiak csatlakozása az aktuális avantgárdhoz, az utóbbi karakterét is alaposan átszínezte. Egyáltalán nem véletlen, hogy a hetvenes évek Franciaországában Méhes eredményeit méltó érdeklődés fogadta, ahogyan itthon is, ha sikerült kiállításhoz jutnia. Lényegében ugyanez vonatkozik „drapériás” akt-képeire, amelyek – nem mellesleg – ösztönzően hatottak fiatalabb fotográfusokra (Török László, Tóth György stb.), tulajdonképpen visszaigazolva Méhes fotórealista törekvéseit. Természetesen azt is, hogy alkotójuk a realizmus új lehetőségeinek megbecsült mestereként írta be magát a modern magyar festészet történetébe.

Felhasznált irodalom:

Fehér Dávid: Méhes László. Hungart, 2016.

Méhes László - Nemes galéria

Elérhető műalkotások

Paletta
, 1981

Archívum

cím nélkül
1979

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató