Szilvitzky Margit a magyar divattervezés komoly megújítójaként kezdte pályafutását. Úgyszólván azonban a kezdetektől fogva a művészet egészében, a teljes látványvilágban gondolkodott, a vizuális kultúra összessége érdekelte elméletileg is, amit fajsúlyos szakírói tevékenysége, számos könyve bizonyít. Az autonóm művészethez fordulva (nem kis mértékben l991-es római ösztöndíja hatására) is elsődlegesen a textilben: a speciális anyagban rejlő lehetőségek foglalkoztatták, ilyeténképpen táblaképeit, plasztikáit már-már performance-ként lehet fölfogni. Akcióját ő maga A négyzet megtalálása című eseménysorban valósította meg. Tulajdonképpen a malevics-i fehér négyzet speciális reinkarnációjáról beszélhetünk, illetőleg egy újragondolás eredményeinek hozzátoldásáról az avantgárd négyzet műtörténetéhez. De éppen ez a tudatosan vállalt történetiség, illetőleg jelentésessége mond ellent annak a gyakori minősítésnek, amely a minimal art keretében helyezi el Szilvitzky képzőművészeti életművét. Sokkal inkább a klasszikus konstruktívizmus hagyományainak átépítéséről van szó egy másféle anyagba, amely – karakterénél fogva – eredendő plasztikai hatást is érzékeltet. A hangsúly a képépítésre esik, ahogyan általában a konstruktivistáknál, hiszen a képépítés a vizionált új világ építésének allegóriája. Az átrendezés tiszta forradalma. Szilvitzky hajtogatásai mind a képek, mind a plasztikák esetében utalhatnak erre az allegóriára. Festett képei jobbára népi eredetű motívumok felhasználásával készültek. Munkái rangos közgyűjtemények kincsei.