Mind festői, mind grafikai munkássága, de kultúraszervező, oktató tevékenysége csakúgy jelentős. Ihletett átgondolója a kor modernista törekvéseinek, amelyekből a maga számára igazán a színek, színfoltok viszonylatai érdeklik a síkon – minden erőltetett perspektivikus hatás nélkül, de bizonyos színhasználat (fekete, okker, Van Dyck-barna) szinte mániákusan – majdnem geometriát idéző felületekben, szerkezetekben.
Kétszeresen is 1848-as felmenőkkel büszkélkedhetett – Degré Alajost, Lechner Lajost is közéjük sorolhatta. A szentendrei ferences gimnázium után a Képzőművészeti Főiskolán festést és sokszorosító grafikát tanult 1967 és 1973 között. 1972 óta állít ki. Dolgozott alkalmazott grafikusként (például a Holmi című lapnál), középiskolai, majd egyetemi oktatóként, folyóiratnál arculatszerkesztőként. Bizonyos fokig festészete őriz – ha nem is vonalas – grafikai mozzanatokat a fölületkezelésben; alapvetően azonban mintha a festőiség ideáját keresné munkásságában: a finom színhangzások mestere. 1991-ben létrehozta és tulajdonolta az AD Grafikai Stúdiót. 2001-ben háromhónapos ösztöndíjjal Párizsba került az akkor már jelentős honi egyéni (néha feleségével, Vojnich Erzsébet festőművésszel), máskor meg csoportos kiállításokat tudhat maga mögött, számos külföldi bemutatót szintúgy. Ekként komoly gyűjteményekbe kerültek munkái. 2013-ban a Magvető Kiadó gondozásában Akvarellek címmel jelent meg albuma. Szoros, dokumentált barátságot ápolt Esterházy Péter íróval. A Széchenyi Művészeti Akadémia tagja volt.
Szűts Miklós: Festmények. Kiscelli Múzeum, 2014.
