Tóth Menyhért

1904-1980
Nézem a múltkor egy fiatal festőnek a kiállítását. És gondolom: ha valaki idejön külföldről, azt mondja, ilyet látok én otthon is. De hol van az, amelyiknek olyan íze van, hogy csak itt van? Csak magyar. Hét ezt akartam én egész életemben elfogni.

Tóth Menyhértnek nem a festészete, a lelke volt naiv. Képei megformálásában a naivok kompozíciós véletlenei, színhasználatuk esetlegességei egyáltalán nem dominálnak, sokkal inkább egy képzett festő szakmai biztonságból eredő szabad kifejezésvágya, expresszivitása.

Ez a miskei parasztgyerek a lehető legszerencsésebb mesterhez került a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán: a színhasználat egyik legelegánsabb tudorához, Vaszary Jánoshoz. Leszámítva korai munkáit, a kompozíció nemigen foglalkoztatta, annál inkább – festő létére – a vonal, de még a körvonal, a kontúr is. A művészeti élet egyáltalán nem vonzotta, miskei gazdálkodó parasztként igyekezett megélhetését biztosítani. Semelyik társadalmi rendszer nem találta fontosnak a maga számára művészetét, ekként jó ideig elkerülte a figyelem. És a fizikai munka mellett ez a rokkant (egyik szeme szinte használhatatlan, féllába fa) szorgalmasan, jórészt egészséges és józan ösztöneire támaszkodva egy nemzetközi mércével mérhető, már-már egységes (szellemében mindenképpen) életművet hozott létre, amelynek jelentőségét alig egy-két értője (Supka Manna, Bánszky Pál) fogta fel, és mentette bele – szó szerint – a modern magyar kultúrába. Életműve jelentős része a Kecskeméti Képtárban került megőrzésre. Ott találkozhat az érdeklődő figurális vagy éppen non-figuratív munkáival, lendületes fehér-képeivel, már-már a képből is szabadulni látszó tarka vonalaival, azzal az alkotó legbensőbb énjéből fodrozódó kavalkáddal, amely akár kapcsolatba hozható a háború utáni neo-expresszionizmussal is. Vagy netán a szürrealizmussal. A „szent őrület” bélyege, amelyet olykor rátukmáltak volna, teljesen hamis; egy tiszta ember félreismerése. Minden esetre művei ma már megtalálhatók hazai és külhoni gyűjteményekben; halála után tíz évvel posztumusz Kossuth-díjjal figyelmeztetett az új kultuszkormányzat súlyos örökségére.

Felhasznált irodalom:

Ifj. Gyergyádesz László: Tóth Menyhért. Kecskemét, 2004.

Sümegi György: Tóth Menyhért. MMA, 2004.

Tóth Menyhért - Nemes galéria

Elérhető műalkotások

Gyúró asszony
Őszi rózsák

Archívum

Fej
Lovak
1965
Férfiportré (Chagall)
1958 körül

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató