Vaszary János

1867-1939
„A kép önmagáért van — a forma és szín életét fejezi ki; nem csinál novellát, nem illusztrál, nem mesél; nem szimbólum, nem allegória; nincs a társadalom szolgálatában, nem moralizál: egyedül a szépet akarja.”

Vaszary János életművének sokszínűsége páratlan a magyar művészet történetében: festői pályájának valamennyi állomását a minőség és a kvalitás köti össze.
Fogékony szelleme bravúros technikai tudással párosult, fél évszázados alkotói útján végig tekintve az egyes műveken keresztül a korszak uralkodó stílusirányzatainak jellegzetes vonásai is alakot öltenek, az akadémizmus, a naturalizmus, a szecesszió és az expresszionizmus.

Vaszary 1885 őszén kezdte meg festői tanulmányait Pesten a Mintarajztanodában Székely Bertalan és Keleti Gusztáv irányítása alatt, de két esztendő elmúltával a müncheni akadémia növendéke lett. A merev tradícióktól terhelt oktatás ugyan technikai téren kiváló alapokat nyújtott, nem jelentett igazi inspirációt a fiatal, formálódó művész számára. Jóval nagyobb hatást gyakorolt rá Hollósy Simon szabadiskolája, valamint Jules Bastien-Lepage rövid idő alatt szinte egész Európát, s benne a nyugaton tanuló magyar festők legjobbjait meghódító művészete.

Az indulás évei után született, szecessziós karakterű művek, majd a századfordulót követően a posztimpresszionizmus áramába sorolható képei után az 1910-es évek közepétől expresszív vonások tűntek fel Vaszary festészetében. A korábbi időszak lágyan, dallamosan hajló vonalait és puha ecsetvonásait felváltják a zaklatottabb, hevesebb gesztusok.
Döntő hatást gyakorolt művészetére 1913-ban Münchenben, majd Párizsban tett utazása: a francia főváros inspiráló művészeti élete, elsősorban Cézanne festészete. A világháború kitörését követően hadifestőként dolgozott, s a fronton tapasztaltak drámaibbá hangolták festészetét. 1917-től egyre kevesebbet dolgozott hadifestőként, idejének nagy részét tatai házába visszahúzódva töltötte, stílusának sajátos expresszivitását még hosszú évekig megőrizte.

A közönség Vaszary új stílusával 1919-es gyűjteményes tárlatán ismerkedhetett meg.
Stílusának korokon, értékrendeken és divatokon átívelő népszerűsége egy alapvető fel-ismerésből fakadt: 1925-ös Párizsi útját követően érlelődött meg Vaszaryban az a gondolat, hogy a háború után születő új kor festőjeként alkalmazkodnia kell a modern, felgyorsult élet ritmusához, a közönség tudatos és tudattalan elvárásaihoz. A kortárs francia festészet, az Ecolé de Paris felszabadult, könnyed és elegáns formanyelve stiláris változást is hozott festészetében. Képeinek könnyed, látszólag spontán alakítása és kirobbanó színei azt szolgálták, hogy művészete minél gyorsabban, minél kevesebb eszközzel, mégis minél nagyobb hatást tudjon elérni. A harmincas évek folyamán vált a festő egyik legkedvesebb témájává a virágcsendélet. Mintha saját választására is utalt volna gyakran idézett mondatával: „A szép nő legveszélyesebb riválisa a virág.” A tarka csokor tökéletes apropót teremtett arra, hogy új stílusa legvirtuózabb erényeit megcsillantsa.

Felhasznált irodalom:

Lázár Béla: Vaszary János. Budapest, 1923
Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978.
Rum Attila: Vaszary János (A művészet mindenkié 3.) Budapest, 2005.

Vaszary János - Nemes galéria

Elérhető műalkotások

Háromkirályok
, 1930

Archívum

Virágok kék égbolt előtt
1936 körül
Virágcsendélet
1929 körül
Virágáruslány
1898
Udvarlás (Padon ülők)
Tavaszi séta a tatai domboldalon
1920-as évek eleje
Pávákat etető fiú
1901
Nők tükörrel
1901
Mezei virágok
Lugasban (Két hölgy lugasban)
1906
Fűben
1930-as évek második fele
Cirkuszi jelenet
1920-as évek eleje
Asztali csendélet (Sárgarépás csendélet)

Életrajzi adatok

Név
Vaszary János
Születési hely, idő
Kaposvár, 1867
Iskolái
Mintarajziskola, Julian Akadémia
hazai kiállítások
Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Művészház, Ernst Múzeum, Alkotás Művészház, Tamás Galéria
külföldi kiállítások
Fiume, Milánó, Torinó, Velence, St Louis, Berlin, Amszterdam, New York, Chicago, Bécs, Stockholm, Brüsszel, London
művészeti egylet tagja, tisztsége
MIÉNK, UME (Új Művészek Egyesülete), KUT (Képzőművészek Új Társasága), Munkácsy-Céh
Művei magyar közgyűjteményekben
Szépművészeti Múzeum, Székesfővárosi Képtár, Magyar Nemzeti Galéria, Iparművészeti Múzeum, Rippl-Rónai József Múzeum (Kaposvár), Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Móra Ferenc Múzeum (Szeged)
Művei külföldi közgyűjteményekben
Galleria d'arte moderna (Genova), Nürnbergi Múzeum

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató