Már indulása is pályamódosítással lepte meg környezetét: a gyógyszerész szakmai képzést föladva választotta a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Glatz Oszkár lett a mestere. 1929-ben végzett tanulmányaival, esztendő múltán pedig már Németországban, Ausztriában tájékozódik a nemzetközi festészeti irányok felől. Bécsben kapcsolatba is kerül Kassák emigráns csoportjával, egyúttal onnét datálható kapcsolatfölvétele Smitt Jenő Henrik gnosztikus bölcseleti körével. A Szellem filozófiájának köre mesterük „tiszta” anarchizmusán (Kropotkin hatás) keresztül került a szocialista Kassák látókörébe, nem pedig a manicheusok, a fény megistenülésének hívei vonzották. De a Schmitt-örökséget tovább vivő Kepes Ferenc körében Veszelszky lényegében megtalálta művészi programjához azt a töltetet, amit a paletta és az ecset számára lefordíthatott. Így az a valóban mániákusan apró színes pontokra, ritkulásukra és sűrűsödésükre épülő kompozíció egy sajátos megjelenítési formája a valóságos látványnak. Veszelszky ugyanis főleg (városi) tájképeket, csendéleteket, portrékat festett, nem pedig absztrakt léleklenyomatokat, mindig is hitte, hogy a fizikai világ térrendszere ilyen tarka pöttyökből épül meg a fény szellemében, amely egyre nagyobb fehér háttérként van jelen képein. 1962-ben Csíky Tibor vette maga mellé kiállítótársul Petri Galla „lakásgalériájában”, ezzel a fölfedezés számba menő baráti segítséggel nyílott út a festő megismeréséhez, újabb, átfogó kiállításokra, nemzetközi bemutatkozásokra. Műveiből a legfontosabb honi gyűjtemények őriznek néhány darabot.