Milasovszky László (1955) kilencvenes években készült alkotásai vízipisztollyal konstruált oldott festékfoltok és repetitív rétegek sajátos atmoszférájával, a beláthatatlan múlt kozmikus terével tartanak minket a jelenben.
A véletlenből eredő illékony felületeken, zenei dinamikákat idéző vizuális ritmusokon, valamint tudatosan rétegzett struktúrákon alapuló párizsi sorozatának munkáit a kiállításon először áthatja a közönség. Életpályájának egy unikális szakasza ez, mely korántsem zárt rendszer, ugyanis a kiszámíthatatlanságon alapuló alkotói folyamat tapasztalatai a későbbi, dobókocka segítségével létrehozott vonalrendszerein is visszaköszönnek.
Milasovszky László munkáiban a fegyver a roncsolás általi alkotás esztétikája helyett a fesztelenséget és a veszélytelen vízipisztoly fröcskölt színfoltjainak véletlenszerű játékát helyezi a középpontba.
