Milasovszky László

1955-
“Kiváltképpen mozgalmasak, már-már a tekintetet beszippantóknak tetszenek a spirális fölületek, amelyeken a jobbról balra és balról jobbra gördülő csigavonalak varázslatos káprázatot nyújtanak.”

A hosszú németországi tartózkodás után Magyarországra már iskolázottan (orvosi tanulmányok) és művészként is bemutatkozó fiatalember 2007-es hazaköltözése után rendkívül igényes és hagyományfrissítő kiállításokkal hívta fel magára a figyelmet.

Milasovszky kalandosnak tetsző indulása, vagyis az orvosi pálya esélye mellett a képzőművészet teljességgel elkötelezett művelése megfontolt döntés lehetett, ugyanis olyan felkészültséggel érkezett a táblaképfestészetbe, amely csak a legigényesebb művészekre jellemző. Talán önmaga próbájának tekinthető, hogy szigorúan precíz geometrikus kompozícióit, lett-légyen akár egyenes vonal vagy körív, segédeszközök nélkül, szabadkézzel készíti, ráadásul olajfestékkel (aminek hosszadalmas a száradásideje), akárha merész gesztusával a kézjegyet akarná szerényen visszacsempészni a hard edge világába. Technikai szempontból a dolgot szintúgy nehezíti, hogy képeinek nagy része apró színes (tarka) elemekből épülnek, a festék pedig rendre több rétegben kerül a vászonra. Ugyanakkor munkáiból nem nehéz kiolvasni – szándéka szerint sem – a klasszikus orosz konstruktívizmus hatását; a malevicsi alapvetés mellet leginkább Rodcsenko, Ljubov és Popova ihletését. A legjellegzetesebb Milasovszky képeket, legyenek bár viszonylag méretesek, határozott rácsszerkezetük jellemzik, mintha valójában a rácsok alatti világ felderítésére ösztökélné a befogadókat. A tekintélyes anyagot felvonultató 2020-as dunaújvárosi kiállítása azonnal a legizgalmasabb magyar geometrikusok sorába emelte, szenvedélyes kolorizmusa köztük is rangos figyelmet kapott. Ugyancsak különleges figyelmet érdemel egyes képeinek szimbolikus töltése (például a lemniszkáta titokzatos jelenléte).

Felhasznált irodalom:

Kozák Csaba: Vegyes tál. Budapest, 2016

Fábián László: Spirálrácsok. Élet és irodalom, 2020.

Beke László: Megnyitó. Dunaújváros, 2020.

Elérhető műalkotások

Paradoxon II.
Transgen
, 1996
Mozgásban
, 2022

Archívum

Grundlagenforschung Chaos
1995
Grosse weiche Frau
1992

Törődünk az Ön adataival

Cookie-kat és hasonló technológiákat használunk, hogy a legjobb élményt nyújtsuk weboldalunkon. Cookie tájékoztató