Milasovszky László művészete a festészet és tudomány módszereit ötvözve egy olyan sajátos formanyelvet képvisel, melyben egyaránt van jelen korai kísérleti fotóinak fényjátéka, az orosz konstruktivizmus malevicsi gondolatiságának hatása, valamint az 1990-es évek kölni művészeti élet szemléletformáló közege is. Az orvosi jövőképet maga mögött hagyva képzőművészeti karrierét felépítve 2007-ben már sikeres művészként tért vissza Magyarországra. Rendszeres nemzetközi megjelenései mellett hazánkban 2020-ban állított ki utoljára a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, legújabb műveit először jelen tárlaton tekintheti meg a közönség.

A kiállítás az elmúlt harminc év munkásságát felölelő reprezentatív válogatást mutat be a művész alkotásaiból, mely három tematikus egység köré rendeződik. A látogatók a repetitív és színekben gazdag spirális elemek, a struktúrák által kirajzolt körmotívumok, valamint a hálózatok és rácsszerkezetek vásznakon túlmutató tereiben merülhetnek el.

Legfrissebb művein a genfi részecskegyorsító által inspirált atomizált spirálok egységekre bomlott vonalak formájában alkotnak sajátos rendszereket, melyeknél a kis részegységek finom fény- és térbeli játékai szorosan utalnak korábbi munkáinak színkapcsolataira. A művészt a különféle struktúrák ütköztetése, úgymint a káosz és a rend festészeti kérdései is foglalkoztatják, a kiállítás ehhez a gondolati egységhez tartozó kilencvenes évekbeli, illetve napjainkban készült alkotásait is bemutatja.