Aba-Novák Vilmos Szolnoki lacikonyha című festménye izgalmas időutazás a falusi vásárok nyüzsgő világába. Az élénk színek, a virtuóz technikával ábrázolt, kifejező mozdulatok vibrálva táncolnak a képen – mintha egy gyorsan pergő mozifilm felvillanó képkockáját látnánk megelevenedni. Az utánozhatatlan figurák, a jellegzetes kéztartások, az egymásra felelő mozdulatok, s persze a népviselet fefokozott dekorativitású foltjai azt eredményezik, hogy a néző a festői formák mögé pillant, s jellemet, sorsot, történetet kanyarít a képen feltűnő férfiak és nők köré. A most felbukkant alkotás különlegessége, hogy Aba-Novák a jól ismert, vaskos népi figurák között, a kép centrumában egy rövidhajú, modern frizurás, városias ruházatú fiatal hölgyet is a kompozícióba illesztett. Minden szempontból ő került a festmény gyújtó pontjába: gravitációs ereje úgy tartja egybe a különböző képelemeket, mint Nap a körülötte keringő bolygókat.
Aba-Novák Vilmos kivételes alakja a modern magyar festészetnek, akinek egész pályaívén megmutatkozott kiváló művészi látásmódja és tehetsége. 1911–1912 körül készült alkotásain a plein air festészet hatása érezhető, melyeken Nagybánya szellemisége tükröződik leginkább. Az évtized második felétől képeinek hangvételét Fényes Adolf dekoratív, posztimpresszionista festészete formálta. Az 1920-as évektől a geometrikus idomokká stilizált formakincs válik meghatározóvá festészetében. A magyar újklasszicizmus tagjai közül ő kötődött legszorosabban az analitikai kísérletekkel, elvont szín- és formaproblémákkal foglalkozó kubizmushoz. Felsőbányán és az Igalon töltött időszakban a fény uralta kompozícióit és vált az alkotásainak központi motívumává. Stílusfejlődésének végpontja a freskókészítésben teljesedett ki.
https://www.nemesgaleria.hu/wp-content/uploads/015_aba_novak_vilmos_szolnoki_lacikonyha_a.jpg
