Egy művészcsalád legfiatalabb generációjának tagjaként a klasszikus és kortárs művészetek iránti érdeklődés már kis korától jelen van életében, mint ahogy az üvegműterem is hamar természetes közegévé vált. A szobrászati fogalmakat, technikákat Édesapjától, a nemzetközileg elismert Lukácsi Lászlótól tanulta. Munkáiban saját formavilágát, színeit keresi, miközben az ellentétek vonzását és kölcsönhatásaikat vizsgálja.  Az éles üveglapok szigorú szerkezetéből kialakuló lágy ívekkel játszik. Fontos számára a tartalom, az üzenet. A fény a lelki tisztaság, az egyensúly és a harmónia szimbóluma, melyen keresztül a szobrok kölcsönhatásba lépnek környezetükkel, és párbeszédre hívják a nézőt. Művészekkel teli családban felnőve korán megtapasztalta az élet pozitív és negatív időszakait is.