Elvégezve a Magyar Iparművészeti Főiskolát, 1973-ban óraadóként, majd 1974 és 1981 között tanársegédként formatant tanít az intézményben. Amerikai ösztöndíj szakítja meg egy évre oktatói munkáját, hazatértétől docensként igazgatja a Főiskola Alapképző Intézetét. 1990-ben professzorként hasonló státusban dolgozik a norvégiai Bergen Iparművészeti Főiskolán.

Mind oktatói programja, mind pedig önálló alkotói tevékenysége a folyamatos kísérletezés, a kor művészeti kihívásaira – új anyagok, új technikákra, a számítógép és programozás- szellemileg, esztétikailag reflektáló magasszintű vizuális válaszok inspiratív közegében jelentkeznek. A többnézőpontúság a leglényegesebb nemzetközi mozgásokhoz és trendekhez kapcsolódó naprakész informálódást és az azokhoz való szerves csatlakozás lehetőségét is magában foglalja – ideértve az esetenkénti iránymutatást is. Itthon mind a Pesti Műhelyben Bak, Fajó, Nádler, Haraszthy közegében, mind a Fajó által vezetett Józsefvárosi Galériában, majd a Kévés Galériában is szervező, kiállító művész.

Művészetének karaktere eszmeileg magán viseli a klasszikus konstruktivizmus művészeti-társadalmi ideáit, kifinomult érzékenységét a modern tudományos eredmények, kiváltképpen az elméleti fizika területén, illetőleg a technikai újítások, felfedezések iránt. Hasznosításuk egyfelől a geometrikus formák színes rendszerében jelentkezik, térben viszont belép formaadóként a fény (természetesen a strukturált fény, a lézer), fantasztikus térjavaslatokképpen. Többdimenziós elképzelései a sík vásznon illuzórikusan fogalmazódnak meg, noha matematikai igénnyel. Munkácsy-díjas alkotó.