Fénydaráló 2

A Fénydaráló Hérics Nándor egyik legemblematikusabb és legtöbbet hivatkozott alkotása, amelynek első verziója a nyolcvanas évek végén készült. Először plakát formájában jelent meg az 1987-es Neonok és objektek című budapesti kiállítás vizuális anyagaként, s csak később öltött tárgyiasult, neon-objekt alakot. Kiindulópontja egy régiségpiacon talált húsdaráló volt, amely eredeti funkcióját elveszítve vált műtárggyá. A ready-made szemlélet itt groteszk és abszurd formában teljesedik ki: a hétköznapi használati tárgyat neoncsövek egészítik ki, amelyek a pop-art harsány színvilágát idézik. A fény által azonban a tárgy túlmutat önmagán – a neon egyszerre teszi ironikussá és filozofikussá a kompozíciót. A húsdaráló a huszadik századi tárgyi kultúra letűnt világára utal, miközben a modern nagyvárosi fényreklámok vizuális nyelvét is megidézi. A műben testet ölt a hegeli Aufhebung: a tárgy megszüntetve-megőrizve nyer új jelentést, amely egy magasabb szinten, szobrászi műként él tovább. A kritikus P. Szabó Ernő találóan nevezte Hérics művészetét „plakáttömörséggel fogalmazott neonköltészetnek”, érzékeltetve, hogy a művei egyszerre erőteljesen vizuális és tömören gondolati alkotások. A Fénydaráló jelentőségét mutatja, hogy monumentális köztéri szoborterv is készült belőle a svájci Martigny Pierre Gianadda Alapítvány számára, mely sajnos végül nem valósult meg.