Aba-Novák Vilmos kivételes alakja a modern magyar festészetnek, akinek egész pályaívén megmutatkozott kiváló művészi látásmódja és tehetsége. 1911–1912 körül készült alkotásain a plein air festészet hatása érezhető, melyeken Nagybánya szellemisége tükröződik leginkább. Az évtized második felétől képeinek hangvételét Fényes Adolf dekoratív, posztimpresszionista festészete formálta. Az 1920-as évektől a geometrikus idomokká stilizált formakincs válik meghatározóvá festészetében. A magyar újklasszicizmus tagjai közül ő kötődött legszorosabban az analitikai kísérletekkel, elvont szín- és formaproblémákkal foglalkozó kubizmushoz. Felsőbányán és az Igalon töltött időszakban a fény uralta kompozícióit és vált az alkotásainak központi motívumává. Stílusfejlődésének végpontja a freskókészítésben teljesedett ki.
