Ego

Hérics Nándor ikonikus műve a játékosság és a filozófikus irónia határmezsgyéjén mozog. A szobor alapformája egy élénkvörös LEGO-kocka, amelyből egy határozott „harapásnyom” hiányzik. Az így keletkezett felületen bukkan elő a fehér, plasztikusan megformált felirat: EGO. A mű kettőssége azonnal nyilvánvaló: a gyermekkor ártatlan játékának szimbóluma, a LEGO, groteszk módon válik az önazonosság és önhittség kifejezőjévé.
A pop-art hagyományait folytatva Hérics a hétköznapi, közismert vizuális kódot – a játékkockát és a logót – emeli át a képzőművészet nyelvébe. A neonplasztikákhoz hasonlóan itt is egy banális, fogyasztói tárgy kap új, ironikus értelmezést. A szobor ready-made logikát idéz, ám a valós LEGO-kocka monumentális méretben, szobrászi átlényegülésben jelenik meg. A „harapásnyom” gesztusa egyszerre humoros és provokatív: a tárgy elveszíti funkcióját, ugyanakkor felfedi rejtett üzenetét.
Az EGO felirat a modern emberi lét egyik alapkérdését tematizálja – a játszadozás és az önfelmutatás, a kollektív gyermeki fantázia és az individualizmus közötti feszültséget. A mű így egyszerre könnyed és súlyos: játékos vizuális tréfa, amely mögött komoly társadalomkritikai réteg húzódik meg.
Hérics ebben a szoborban is hű marad ars poeticájához: „a banalitást hangsúlyozom, a könnyen beazonosítható vizuális kódot keresem, és a rácsodálkozás iránti lelkesedés motivál.”